1833-ban készült el Hortobágy egyik nevezetessége, a kilenclyukú híd. A világörökség részeként nemzetközileg is ismert kőépítmény 167,3 méter hosszú. Hogy mennyire értették a dolgukat a mesterek, az is bizonyítja: szerkezetében az elmúlt évszázadok sem okoztak kárt.

A hortobágyi kilenclyukú híd őse egy 1697-ben épült fahíd volt, amely az évek során elhasználódott, és a fenntartása is sokba került. Ezért 1825-ben úgy döntött Debrecen városa, hogy lebontja a fahidat, és helyette kőből teremt átkelőt. Így 1827 és 1833 között Povolny Ferenc tervei alapján készült el a mára már híressé vált kilenclyukú híd, klasszicista stílusban. 1827 decemberében a királyi kamara felfüggesztette a munkálatokat, mert úgy ítélte meg, hogy növelni kell az átfolyási szelvényt. De nemcsak emiatt csúszott az építkezés.
Nehezítette az építkezést az 1830-as nagy árvíz, 1831-ben ugyan nagy lendülettel folyt az építkezés, de a kolerajárvány, és az emiatt elrendelt vesztegzár miatt se a Tiszán nem lehette átkelni, se árut nem lehetett rajta szállítani, így a kövek nem érkeztek meg az építkezéshez.

Öt év alatt mégis elkészült a Hortobágy egyik fő látványossága. A híd pedig azóta is sok turistát vonz a környékre. Ehhez hozzájárul a település egyik legnagyobb rendezvénye, a minden év augusztus 20-án összehívott híres hídivásár, ahol minden hagyományos kézműves mesterség kínálja portékáját.