Egy különleges gyűjtemény
A gyűjtőszenvedély az ember sajátja. Mindenki gyűjtött már életében valamit, ki bélyeget, ki gyufacimkét. Aztán később ez a gyűjtőszenvedély rendszerint elmúlik és a tárgyak is eltűnnek az ember életéből. Barna Imrénél a miskolci Látványtár megálmodójánál és tulajdonosánál azonban a gyűjtőszenvedély már 35 éve tart. Saját kitartásával és családja türelmével mára szinte világviszonylatban is egyedülálló gyűjtemény tulajdonosa lett. Ma Magyarországon nagyon kevés hasonló magángyűjtemény látható. A tárgyak bemutatása és a kiállítás fenntartása is hatalmas erőfeszítésben és nagyon sok pénzbe kerül. Talán nem véletlen, hogy egyre több tárgy kerül külföldre, így a magyar tárgyi emlékek angol francia gyűjtők kezébe kerülnek.
A különleges magán múzeumban ma 10.000 tárgy látható. Ami az elején még csak rendezetlen régiséghalmaz volt, mára 14 féle témában mutat meg valamit kultúránkról, életformánkról. A tárlókban 4000 db népviseleti tárgy, ruhák árulkodnak az erdélyi, felvidéki és észak-magyarországi hagyományokról.
Észre sem vesszük, hogy bizonyos dolgok az idő múlásával szinte eltűnnek a környezetünkből. A gyűjteményben szinte mindennel találkozhatunk, ami 1945 és 1968 között a hétköznapi élet része volt. A valamikor csodaszámba menő Népszuper rádiótól, a Berva mopeden át a a sztahanovista jelvényig. És ezek a tárgyak ebben a környezetben egészen más értelmet nyernek.
A kiállítás különlegessége a 200 év optikai eszközeit bemutató kiállítás. Itt a laterna magica-tól a mikroszkópig, a földmérő eszközöktől a fényképezőgépig minden látható, ami a civilizációnk része volt. Az eldobható számítógépek korában egyszerűen mobilszoborként hatnak a különféle korok mechanikus írógépei és csak az idősebbek emlékeznek rá, hogyan is lehetett blokkot kérni egy kisfröccsre a régi tekerős kasszagép mögött ülő kasszástól. E gépek mögött régen emberek ültek. Szinte kedvünk támad, hogy diktáljunk a csinos titkárnőnek.
D.J.
| < Előző | Következő > |
|---|
