Itthon - Belföldi Utazási Magazin

 A tatai Öreg-tó közepén folyik át a nyugati Vértes talán egyik legkülönlegesebb vízfolyása az Által ér. Bár a környéken kiránduló turisták szeme előtt rejtett ez a patak, aki veszi magának a fáradságot, hogy bejárja a tó környékét az kétszer is áthalad ezen a szinte érintetlen vízivilágon. 

 Az Által ér a sok környékbeli patak szabályozása és az itteni mocsarak lecsapolása után  igazán egyedülálló természeti látványossággá vált, mely egészen a Dunáig vezeti a túrázni vágyókat.

Létét persze egészen prózai oknak köszönheti: a XVIII. Században a császári hadsereg a kis méretű magyar lovakat erősebb, nagyobb testű állatokkal akarta felváltani. A nagyobb ló többet fogyasztott és megnövekedett szénaigény, amihez új rétek és kaszálók kellettek. Mikoviny Sámuel tervei szerint el is végezték ezt a munkát, melynek emlékét őrzi a horgászok mai paradicsoma a Mikoviny csatorna. A nagy munkák során az is kiderült, hogy a téli időszakban gőzölgő mocsarak helyén már a római korban fürdők és vízvezetékek áltak, hiszen a föld mélyéről gyógyvíz tört elő.

A XVII. században persze nem volt szempont a környezetvédelem. Aki viszont ma látogat ide, az szinte érintetlen paradicsomi állapotokat talál a partokon. A vízben egész évben lehet horgászni.  A csuka, a harcsa a ponty vagy a süllő itt biztosan horogra kerül, majd természetesen a bográcsba is.

Ahogy beköszönt a jó idő a horgászok mellett a természetfotósok is ellepik a területet. Nemcsak amatőrök, hanem a profik is eltöltenek itt napokat, hiszen a táj szinte kiemeli a szépséget. A modellek és a velük tökéletes harmóniában levő természet már számtalan fotóst ihletett meg. A víz partján készült képek aztán jól mutatnak a címlapokon.